A vadkár mindig is konfliktusok forrása volt a vadászattal foglalkozók és a mezőgazdasági termelők között. Ha nem tudtak megegyezni régen a kár mértékéről, akkor szakértőt kellett bevonniuk. Mivel nem volt egy útmutató ehhez, így a kijelölt szakértő saját véleménye szerint értékelte a károkat, ami azt jelentette, hogy jelentős különbségek lehettek az egyes szakértők értékelései között. Emiatt nagyon sok múlott azon, hogy egy adott ügyben kit rendelnek ki kárszakértőnek.
A vadkár eloszlása alapvetően úgy történik, hogy a kár 10%-át kell állnia a mezőgazdasági termelőnek, 90%-ot pedig a vadászatra jogosultnak, de a kötelezettségek elmaradásakor ezeket az arányokat mindkét fél rontani tudja saját maga szempontjából.
Ezt a problémát küszöböli ki az egységes vadkárfelmérési útmutató. Az útmutató feladata, hogy pontosítsa a vadkár felmérés folyamatát, hogy egységesítse a vadkár felmérésének módszereit, feltételeit.
Az útmutató tehát egységesíti a vadkár felmérését, így mindkét fél biztos lehet abban, hogy minden egyes ügyet egyforma feltételek alapján bírálnak el, nem lesznek véleménybeli különbségek a kárszakértők között. A vadkárbecslési útmutató emellett elősegíti, előírja a kommunikációt a vadkárban érintett felek között, amelynek köszönhetően már a megelőzés, a vadkár elleni védekezés folyamata is hatékonyabb tud lenni. A kiépített kapcsolatnak és az egységes szabályozásnak köszönhetően, a cél, hogy a felek meg tudjanak egyezni anélkül, hogy a kárrendezési ügynek bírósági szakaszba kellene lépnie.